Megtakarítás és Földünk védelme. A klímaváltozás kapcsán megjelenő riasztó hírekkel szembesülve nehéz átlátni, hogy mit tehetünk a válság elhárításáért a kormányok, települések, vállalatok és az egyének szintjén.
Ha az összes újrahasznosítható hulladékból az átlagos újrahasznosítási ráta világszerte 65%-ra emelkedik, a háztartások szelektív hulladékgyűjtő tevékenysége folytán, – mivel az újrafeldolgozott anyagok mintegy 50%-a háztartásokból származik -, 2050-re 2,8 gigatonna szén-dioxid-kibocsátás kerülhető el.
A 20. század előtt a korlátozottan elérhető források miatt az emberek kerülték a pazarlást, megjavították, ami elromlott, és új funkciót találtak a régi tárgyaknak. Az újrahasznosítás fogalom a hulladékgazdálkodás összefüggésében egészen az 1960-as évekig nem volt használatos, de hamarosan a modern környezetvédelmi mozgalom védjegyévé vált.
3R
A Pollution Probe, az egyik első kanadai környezetvédelmi szervezet vezette be a „3R” fogalmát (Reduce, Reuse, Recycle, azaz csökkentsük, használjuk újra és hasznosítsuk újra). A 3R lett a mottója annak a törekvésnek, amely a fogyasztói pazarlást és a hulladéklerakókba érkező anyagok mennyiségét kívánja korlátozni. – Először csökkentsük a mennyiséget, majd használjuk újra, aztán hasznosítsuk újra. A háztartási hulladék újrahasznosítása mára jelentősen hozzájárul az alapanyagok visszavezetéséhez az értékláncba, miközben a klímaváltozás enyhítésében is szerepet játszik.
Az elmúlt évszázadban a hulladéktermelés megtízszereződött. A szakértők szerint 2025-re újra megduplázódik – az emelkedő béreknek köszönhetően megnövekedett fogyasztás melléktermékeként. Ennek a szemétnek a fele a háztartások szintjén keletkezik. Kezelése általában a helyi önkormányzatok felelőssége. Kivéve az alacsonyabb jövedelmű városokban, ahol szervezetlen keretek között szedik a szemetet. A kidobott cikkek összetétele helyről helyre változik. A gazdag országokban a hulladék több mint felét a papír, a műanyag, az üveg és a fém teszi ki – valamennyi kiválóan újrahasznosítható anyag.
A háztartási hulladék újrahasznosításának az üvegházgázok kibocsátása szempontjából van jelentősége. Hiszen az anyagában való újrahasznosítás során általában energia megtakarítása mellett állítható elő új termék. Továbbá csökken a nyersanyag-kitermelés, a szennyezőanyag-kibocsátás, és új munkahelyek is létesülnek. Az újrahasznosított alumíniumtermékek előállítása például 95%-kal kevesebb energiát igényel, mintha nyersanyagból készültek volna.
Természetesen még a leghatékonyabb újrahasznosítás is üvegházgáz-kibocsátással jár. A begyűjtést, szállítást és feldolgozást jelenleg még mindig fosszilis üzemanyagokkal végzik. Az újrahasznosítás azonban akkor is hatékony módja a hulladék kezelésének, ha ezt a szennyezést figyelembe vesszük.
Az újrahasznosítás különféle funkciói
A hulladék újrahasznosításának folyamatát valorizációnak (hasznosítás, értékkihasználás) is nevezik. A kifejezés az eldobott árucikkből kinyerhető értékre utal. Az újrahasznosított anyagok kétféle funkciót is elláthatnak, egyrészt alapanyagként, másrészt „költségelnyelőként” is működhetnek.
Általában az első funkció a közismert: a papírban maradó rostokból például papírpép készül, amelyből újrahasznosított papír gyártható. Az alapanyag értéke miatt gyűjtik a szemetet és jönnek létre újrahasznosítással foglalkozó startupok.
A második, gyakran figyelmen kívül hagyott érték a „költségelnyelő” funkció. Felszívja azokat a gazdasági, társadalmi és ökológiai költségeket, amelyek a hulladéklerakókba és -égetőkbe való szállítás során keletkeznének.
Bármelyik funkciót nézzük, az újrahasznosítás értéket teremt, költséget csökkent és – különösen a fémé és papíré – jövedelmet biztosít. Az újrahasznosítási ráta – amely a sikeresen újrahasznosított hulladék arányát méri, gyakran a komposztot is beleveszik – széles skálán mozog a világ városaiban.
Újrahasznosítás a világ körül
Számos szegény országban a nem hivatalos rendszerek felveszik a versenyt a fejlett országok hivatalosan szervezett rendszereivel. Az indiai Delhiben éppúgy egyharmados a ráta, mint a holland Rotterdamban. Az élvonalban San Francisco és az ausztrál Adelaide 65%-ot vagy még többet ért el. De a Fülöp-szigeteki Quezon és Maliban Bamako ugyancsak.
A nem hivatalos újrahasznosítás gyakran megélhetést biztosít a városi szegényeknek (habár egészségügyi következményekkel jár). Így a forráshiánnyal küszködő városoknak kevesebbet kell költeniük hulladékgazdálkodásra. Egyre fontosabb szereplőkké válnak az olyan mikrovállalkozások, mint például a Wecyclers Nigériában, amely teherkerékpárok segítségével nyújt újrahasznosítási szolgáltatást a háztartásoknak.
Amióta az újságpapír tömege drasztikusan lecsökkent, az újrahasznosításából származó egykor stabil jövedelem is megszűnt. Ennek ellenére a „nulla hulladék” mozgalom tovább él. A Németországban bevezetett Der Grüne Punkt (Zöld Pont) védjegyrendszer, – amely egy licencdíjon keresztül a gyártókkal fizetteti meg a szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás többletköltségét, – egyre elterjedtebb. Az önkormányzatoktól elvárt újrahasznosítási ráta is emelkedik, az Európai Unióban 2030-ig 65% elérése a terv. Ezért is fontos a megtakarítás és Földünk védelme.
(forrás: Paul Hawken Visszafordítható című könyve / hvg.hu)
